-
1 κίων
Aἡ; ὁ Od.8.66
, 473, 19.38, cf. Eumel.11, Ar.V. 105, Hdt.4.184, etc.; ἡ Id.1.92, Pi.P.1.19, IG9(2).258.12 (Cierium, ii B.C.), al.:— pillar, freq. in Od. of roof- pillars, 19.38, al., cf. h.Ap.8;οἱ κ. οἱ ἐν τῷ Λυκείῳ Pl.Euthd. 303b
, cf. SIG969.10 (Piraeus, iv B.C.), al.; used as a flogging-post, S.Aj. 108, Aeschin. 1.59: prov., ἔσθι' ἐλθὼν τοὺς Μεγακλέους κίονας eat the pillars of his hall, for, being a spendthrift, he had nothing else left to give, Ar.Nu. 815.2 of natural objects, [Ἄτλας] ἔχει.. κίονας αὐτὸς μακράς, αἳ γαῖάν τε καὶ οὐρανὸν ἀμφὶς ἔχουσι Od.1.53
; [Ἄτλας] ἕστηκε κίον ' (dual)οὐρανοῦ τε καὶ χθονὸς.. ἐρείδων A.Pr. 351
; ὁ κ. τοῦ οὐρανοῦ (of Mount Atlas) Hdt.4.184; κίων οὐρανία, of Aetna, Pi.P.1.19; for the Pillars of Hercules, v. Ἡράκλειος 1.II columnar gravestone, AP7.163 (Leon.): distd.from στήλη, And.1.38; κ. τετράπλευρος an obelisk, Epigr.Gr. 1061 ([place name] Constantinople); any column bearing an inscription, ἀγγράψαι ἐγ κίονα λιθίναν IGl.c. (cf. p.xii); ἔσται ἡ στήλη ἐπὶ τοῦ κείονος ib.22.1368.29 (ii A.D.).IV division of the nostrils, cartilage of the nose, Ruf.Onom.37, Poll.2.79, 80.V kind of meteor, Placit.3.2.5. -
2 κίων
1 columnχρυσέας ὑποστάσαντες εὐτειχεῖ προθύρῳ θαλάμου κίονας O. 6.1
κίων δ' οὐρανία συνέχει, νιφόεσσ Αἴτνα P. 1.19
σὺν ὀρθαῖς κιόνεσσιν δεσποσύναισιν ἐρειδομένα (sc. δρῦς) P. 4.267ἀβάταν ἅλα κιόνων ὕπερ Ἡρακλέος περᾶν N. 3.21
ἐπικράνοισι γὰρ ἂν κιόνων fr. 6b. d. ἂν δ' ἐπικράνοις σχέθον πέτραν ἀδαμαντοπέδιλοι κίονες of the pillars supporting Delos fr. 33d. 9.χάλκεοι μὲν τοῖχοι χάλκεαί θ' ὑπὸ κίονες ἕστασαν Pae. 8.69
met.,Ἕκτορα Τροίας ἄμαχον ἀστραβῆ κίονα O. 2.82
τεθμὸς δέ τις ἀθανάτων καὶ τάνδ' ἁλιερκέα χώραν παντοδαποῖσιν ὑπέστασε ξένοις κίονα δαιμονίαν O. 8.27
-
3 κίων
κίων, ονος, bei Hom. gew. fem. (als ion. bezeichnet E. M. 514 f), aber auch masc., πρὸς κίονα μακοὸν ἐρείσας Od. 8, 66. 473, wie κίονες ὑψόσ' ἔχοντες 19, 38; auch bei den folgenden Dichtern häufig fem., doch herrscht das masc. in att. Prosa vor, Lys. frg. 121 Aesch. 1, 59 Plat. Euthyd. 303 b; Arist. Eth. 10, 4, 2; Plut.; – die Säule, der Pfeiler; bei Hom. bes. die Säulen, welche das Gebälk der Decke des großen Speisesaales tragen, Od. 19, 38, an denen die Speerbehälter sind, 1, 127. 17, 29; Od. 22, 466 ein Pfeiler im Hofe, von dem aus ein Tau nach der ϑόλος gezogen wird; Od. 1, 53 die Säulen, welche Erde u. Himmel aus einander halten, die Atlas hütet; vgl. Hes. Th. 729; κίον' οὐρανοῦ τε καὶ χϑονὸς ὤμοις ἐρείδων Aesch. Prom. 349; Her. 4, 184; οὐρανία Pind. P. 1, 19; Ἡρακλέος κίονες N. 3, 20, gewöhnlicher στῆλαι genannt; χρυσέας κίονας ὑποστήσαντες προϑύρῳ Ol. 6, 2; δεϑεὶς πρὸς κίον' ἑρκείου στέγης Soph. Ai. 108; λαΐνοις κίοσιν οἴκων Eur. Herc. Fur. 1038; τῶν κιόνων αἱ πολλαί Her. 1, 92; Plat. Euthyd. 303 b u. A.; ein Unterschied zwischen κίων u. στήλη scheint Andoc. 1, 38 zu sein: καϑέζεσϑαι μεταξὺ τοῦ κίονος καὶ τῆς στήλης, ἐφ' ᾗ ὁ στρατηγός ἐστιν ὁ χαλκοῦς. Doch auch = στήλη, der Leichenstein, Paus. 2, 7, 3; ὑπὸ κίονα κεῖσαι Leon. Tar. 71 (VII, 163). – Bei den Aerzten das geschwollene Zäpfchen im Munde, Arist. H. A. 1, 11 (vgl. κιονίς); auch die Scheidewand zwischen den Nasenlöchern, Poll. 2, 79. 80. – Bei Plut. placit. phil. 3, 2, neben δοκίς, πωγωνία u. ä., eine Lufterscheinung.
-
4 κιων
1) столб, колонна(κίονες ὑψόσε ἔχοντες Hom.; κ. ἑρκείου στέγης Soph.; ὑπερείδων τέν ὀροφέν κ. Plut.)
κ. οὐρανία Pind. — небесный столб ( о подпирающей небо Этне), ἔσθιε ἐλθὼν τοὺς Μεγακλέους κίονας Arph. пойди, поешь столбы (в доме) Мегакла, т.е. у Мегакла ничего не осталось, кроме столбов его дома2) (= στήλη См. στηλη) могильный столб, памятник(ὑπὸ κίονα κεῖσθαι Anth.)
3) анат. язычок (мягкого неба) Arst.4) «столб» ( вид метеора) Plut. -
5 οὐράνιος
οὐράνιος, Sp., wie Luc. Dem. enc. 13 auch 2 Endgn, himmlisch, an, in, von dem Himmel; bes. ϑεοί, die im Himmel wohnen, H. h. Cer. 55; Θέμις, Ἀφροδίτη, Pind. frg. 6. 87 (wie Soph. El. 1053 u. Eur. Hipp. 59); auch οὐράνιαι allein, die Göttinnen, P. 2, 38; ἀστήρ, 3, 75; κίων, 1, 19; auch ὕδατα, Regen, Ol. 10, 2, wie Theophr. auch τὰ οὐράνια allein braucht; Aesch. unterscheidet Ag. 90 ϑεῶν τῶν τ' οὐρανίων τῶν τ' ἀγοραίων; auch οὐρανία γέννα, Prom. 164; οὐράνιος πόλος, 927; ἄστρα, 1051; αἰϑήρ, Soph. O. R. 866 (wie Eur. αἰϑέρα οὐράνιον, Hec. 1100); ἀστραπή, O. C. 1465, wo man des Metrums wegen οὐράνια ändert, was adverbialisch zu fassen, vom Himmel, wie etwa ἵππον οὐράνια βρέμοντα, Eur. Troad. 1159, s. aber unten; φῶς, Soph. Ant. 935, der οὐράνια καὶ χϑονοστιβῆ einander gegenübersetzt, O. R. 301; οὐρανίων μακάρων, Eur. Herc. Fur. 758; ϑεοί, El. 1235; u. in Prosa, οὐρανίη Ἀφροδίτη, Her. 4, 59; Plat. Conv. 181 c; ἄκραν ὑπὸ τὴν οὐρανίαν ἁψῖδα πορεύονται, Phaedr. 247 b; ϑεοί, Legg. VIII, 828 c u. öfter; οὐράνια σημεῖα, Himmels-, Lufterscheinungen, Xen. Cyr. 1, 6, 2; ῥῖπτε σκέλος οὐράνιον, zum Himmel, Ar. Vesp. 1530. – Auch übertr., gewaltig, groß, den höchslmöglichen Grad einer Sache bezeichnend, ἀμβόασαν οὐράνι' ἄχη, Aesch. Pers. 565; vgl. B-A. 4, 20, ἀνεβόησεν οὐράνιον ὅσον, σημαίνει τὸ ὑπερβεβηκὸς καὶ μέχρι τοῦ οὐρανοῦ ἧκον; Soph. vrbdt Τυφὼς ἀείρας σκηπτόν, οὐράνιον ἄχος, Ant. 414, nach den Alten Staubwolke, Andere fassen es in eigentlicher Bdtg, Himmelsleid; aber ἄταν οὐρανίαν φλέγων ist »gewaltig groß« Ai. 194; dah. Ar. Ran. 781. 1131 οὐράνιον ὅσον ἡμάρτηκα, wie ϑαυμαστὸν ὅσον.
-
6 οὐράνιος
οὐράν-ιος [ᾰ], α, ον, also ος, ον E. Ion 715, Ph. 1729 (both lyr.), Pl.Phdr. 247a (v.l.), IG12(2).58b4 (Mytil.):—A heavenly, dwelling in heaven, (lyr.);θεοί h.Cer.55
, A.Ag.90 (anap.), E.HF 758 (lyr.), etc.; οὐράνιαι the goddesses, Pi.P.2.38 codd.; the gods,IG
5(1).40 ([place name] Laconia); of special gods, Θέμις οὐ. Pi.Fr.30.1;Ζεύς Hdt.6.56
, Call.Jov.55, etc.; αἱ οὐ. θεοί, Demeter and Kore, IG12 (5).655.6 (Syros, nr. Delos); ; Ἔρως ib.3157; v. Οὐρανία.2 generally, in or of heaven,ἀστήρ Pi.P.3.75
; (lyr.); οὐ. θεᾶς βρέτας fallen from heaven, E.IT 986; (lyr.); (lyr.); ; οὐ. ὕδατα, i.e. rain, Pi.O.11(10).2, Gp.2.6.10; so τὰ οὐ. alone, = rains, Thphr.HP4.14.8; οὐ. ἄχος, of a storm, S.Ant. 418 (where it may be metaph., cf. infr. 11);οὐ. σημεῖα X.Cyr.1.6.2
; τὰ οὐ. the phenomena of the heavens, Id.Mem.1.1.11; .II reaching to heaven, high as heaven, κίων, of Aetna, Pi.P.1.19;ἐλάτης οὐ. ἄκρος κλάδος E.Ba. 1064
; (lyr.); σκέλος οὐ. ἐκλακτίζειν, ῥίπτειν, kick up sky-high, Ar.V. 1492, 1530; of sounds, ὀμφὰν οὐ. A.Supp. 808 (lyr.), cf. Ar.Ra. 781;ἵππον οὐράνια βρέμοντα E.Tr. 519
(lyr.): metaph., mountainous, colossal,οὐ. ἄχη A.Pers. 573
(lyr.);ἡμάρτηκεν οὐράνιόν γ' ὅσον Ar.Ra. 1135
.IV οὐράνιον, τό, name of an eye-salve, Orib. ap. Aët.7.106.V Adv. - ίως from the point of view of heaven, opp. γηΐνως, Procl.Sacr.p.148 B.Greek-English dictionary (Αγγλικά Ελληνικά-λεξικό) > οὐράνιος
-
7 συν-έχω
συν-έχω (s. ἔχω u. συνόχωκα), mit, zugleich, zusammen halten, verbinden, befestigen; ὅϑι ζωστῆρος ὀχῆες χρύσειοι σύνεχον, Il. 4, 133. 20, 415; u. intrans., ἵνα τε ξυνέχουσι τένοντες ἀγκῶνος, 20, 478, wo die Sehnen zusammenhalten; Hes. Sc. 315; festhalten, einschließen, κίων συνέχει οὐρανία, Pind. P. 1, 19; ὁπόταν συνέχῃ τούτῳ τῷ πλέγματι, Plat. Polit. 311 c; λυϑείσης τῆς τὰ πάντα πολι-τεύματα ξυνεχούσης εἰς ἓν δίκης, Legg. XII, 945 d, u. öfter, u. Folgde; τὸ ξυνέχον, was die Hauptsache ausmacht, in sich hält, Pol. öfter, u. a. Sp.; τὰ συνἑχοντα ϑεωρήματα τῆς ῥητορικῆς, S. Emp. adv. rhet. 113. – Συνέχειν τὸ στράτευμα καὶ συναϑροίζειν, Xen. An. 7, 2, 8, das Heer zusammenhalten, wie τὴν δύναμιν συνεῖχεν ἐν τῷ χάρακι, Pol. 10, 39, 1; auch zurückhalten, τὸ πλεῖστον μέρος τῆς δυνάμεως συνεῖχεν ἐπ' αὐτόν, 3, 101, 8; φόβοις τὰ πλήϑη, 6, 56, 11; erhalten, τοῦτο συνέχει τὰ Ῥωμαίων πράγματα, 6, 56, 7; συνέχειν τὸ διαδιδράσκον, Luc. Gymn. 29. – Pass., bes. von allen leiblichen u. geistigen Zuständen, von denen Einer ergriffen ist, mit denen er behaftet ist, in denen er sich befindet; τοιοῖςδε πάσας εὐφρόνας ὀνείρασιν ξυνειχόμην, Aesch. Prom. 659: ξυνέχεσϑαι κακῷ, Ar. Eccl. 1096; φροντὶς ᾗ συνεσχόμην, Eur. Heracl. 634; δουληΐῃ συνέχεσϑαι, in Knechtschaft gehalten werden, Her. 7, 12; u. eigtl., αἰχμῇσι καὶ ἐγ χειριδίοισι συνέχεσϑαι, mit Speeren u. Schwertern in die Enge getrieben werden, 1, 214; πατρὶ συνέχεσϑαι, vom Vater gedrängt, belästigt werden, 3, 131; ἀνιάτοις νοσήμασι συνεχόμενος, Plat. Gorg. 512 a; ὀνείδει, ἀγνοίᾳ ξυνεχόμενος, Legg. IX, 863 c; XII, 944 e; πάσῃ συνεχόμεϑα ἀπορίᾳ, Soph. 250 d, v. l. συνεσχόμεϑα, wie auch Theaet. 165 b ἐν φρέατι συσχόμενος der aor. med. passivisch gebraucht ist, v. l. συνεχόμενος; συνέχεσϑαι τοῖς κακοῖς, Isocr. 5, 8; τῇ δίψῃ ἀπαύστῳ ξυνεχόμενοι, Thuc. 2, 49, vgl. 3, 98; συνέχεσϑαι τοῖς πολέμοις, Pol. 1, 7, 9; τῷ λιμῷ συνέσχηντο, 3, 62, 4; u. a. Sp., öfter.
-
8 Αἴτνα
Αἴτνα (-α, -ας, -αν.)a the Sicilian mountain under which lay the giant Typhosἀλλὰ Κρόνου παῖ, ὅς Αἴτναν ἔχεις O. 4.6
ταί θ' ὑπ Αἴτνας ὑψιλόφου καλλίπλουτοι πόλιες O. 13.111
κίων δ' οὐρανία συνέχει, νιφόεσσ Αἴτνα, πάνετες χιόνος ὀξείαςτιθήνα P. 1.20
Αἴτνας ἐν μελαμφύλλοις κορυφαῖς καὶ πέδῳ P. 1.27
κείνῳ μὲν Αἴτνα δεσμὸς ὑπερφίαλος ἀμφίκειται fr. 92.b formerly Katane, a city refounded by Hieron Αἴτνας βασιλεῖ φίλιον ἐξεύρωμεν ὕμνον i. e. for Deinomenes P. 1.60κωμάσομεν παρ' Ἀπόλλωνος Σικυωνόθε, Μοῖσαι, τὰν νεοκτίσταν ἐς Αἴτναν N. 9.2
ζαθέων ἱερῶν ἑπώνυμε πάτερ, κτίστορ Αἴτνας fr. 105a. 3. -
9 οὐράνιος
1 celestialοὐρανίων ὑδάτων O. 11.2
κίων δ' οὐρανία συνέχει, νιφόεσσ Αἴτνα P. 1.19
ἀστέρος οὐρανίου P. 3.75
οὐρανι[ Pae. 21.2
of gods, εὔβουλον Θέμιν οὐρανίαν fr. 30. 1. ματέρ' ἐρώτων οὐρανίαν Ἀφροδίταν fr. 122. 4. pl. pro subs., of goddesses, ὑπεροχωτάτᾳ πρέπεν Οὐρανιᾶν θυγατέρι Κρόνου ( Οὐρανίδα e Σ Mommsen) P. 2.38 -
10 συνέχω
1 compress, hold fastκίων δ' οὐρανία συνέχει, νιφόεσσ Αἴτνα P. 1.19
См. также в других словарях:
TYPHOEUS — Gigas Terrae et Titani fil. quem illa Iovi irata in perniciem caelestium fertur edidisle. Virg. l. 1. Georg. v. 279. Tum partu terra nesando Caeumque Iapetumque creat, saevumque Typhoea. Huius manus robustae, pedes indefessi erant ac serpentini,… … Hofmann J. Lexicon universale